Ezt ismered? Mármint, hogy a férj azt mondja egyszer csak a feleségének: „Te, figyelj, csináljuk már egyszer úgy, mint az állatok!” Mire az asszonyka: „Fúj, szóba se jön, mit képzelsz!” Másnap a férj megint ezzel jön: „Te, ugyan csináljuk már egyszer úgy, mint az állatok!” Mire az asszony: „Szó sem lehet róla! Menj pszichológushoz, te perverz disznó!” De másnap a férj megint csak rákezdi: „Figyelj, csináljuk már egyszer úgy, mint az állatok!” Mire a fele…
Nagyjából eddig tudja elmesélni a Brennernek a viccet a Schmalzl, a bécsi White Dog nevű karikás 18-as besorolású vendéglátóipari egység főnöke, mert közben kap egy telefont, mire előveszi a revolverét, és aztán, mi sem természetesebb.
A Schmalzl azért fogadja fel a Brennert, hogy derítse ki, ki szórja szét a gombostűvel ellátott kutyakekszeket az Augartenben, Bécs leghíresebb barokk parkjában. Ki áll a kutyagyilkosságok mögött? Egy kutyaellenes szülő? Egy őrült korkedvezményes nyugdíjas? Egy kutya harapta kamaszlány? Egy eszelős építész? Vagy az állati vagyonkezelő Hojac? Vagy a Conny? Vagy a tisztiorvosnő? Netán az Augarten fölött kerengő varjak?
Mindezekre szellemes választ kapunk Wolf Haas zseniális nyelvi humorral megírt regényében, a Brenner-sorozat ötödik darabjában. És a végén még a vicc poénja is elsül.
