A regény a „Lebensborn” elnevezésű, a Harmadik Birodalomban bejegyzett egyesület történetéről szól, amelyet Himmler, az SS birodalmi vezetőjének elgondolása és utasítása alapján a tiszta vérű északi faj gyorsabb szaporítása érdekében hívtak életre. Gyakorlatilag fiatal nőket és férfiakat késztettek arra, hogy „gyerekgyárakban” utódokat nemzzenek és hozzanak a világra. A könyv egykori Lebensborn-tagok, a nürnbergi katonai törvényszék aktái, és olyan anyák elbeszélései alapján íródott, akik kapcsolatba kerültek a Lebensborn-programmal. Egy fiatal szerelmes pár sorsán keresztül ismerhetjük meg, miként léptek be fajhigiéniailag megfelelőnek minősített ifjú németek az egyesületbe, amelynek vezetői – Himmler tenyésztési tervének megvalósítása érdekében – visszaéltek a fiatalok idealizmusával, a haza, a Führer iránti érzéseivel. A programnak a háború befejeződése vetett véget. Megtudhatjuk, hogy elsősorban azok a nők váltak áldozattá, akiktől közvetlenül a szülés után elvették a csecsemőjüket. S persze áldozattá váltak maguk a gyermekek is, akiknek később a szüleik nélkül kellett felnevelkedniük.
