Vécsey Judit - Kiskirályok kora a magyar történelemben

Egészen a XII. század végéig a királyi földtulajdon az ország háromnegyed részét tette ki, így nem akadt senki, aki meg merte volna kérdőjelezni az uralkodó hatalmát.
Azonban a királyi tekintély lassan visszaszorult, és teret engedett a nagyurak megerősödésének. A bárók növekvő hatalma vonzotta magához a köznemeseket, akik hol önként, hol kényszer hatására csatlakoztak a nagybirtokosok famíliájához.
Ezzel a nagyurak olyan, korábban elképzelhetetlen nagyságú magánhadseregre tettek szert, amely lehetővé tette számukra akár az uralkodóval való szembefordulást is.
Különös idők voltak ezek, a hűséget aranyban mérték, az árulás mindennaposnak számított, és amikor egy király még akkor sem érezhette magát biztonságban, ha övé volt a legerősebb hadsereg az országban.
Szövetségek köttettek és bomlottak fel, álruhás orgyilkosok lopakodtak a paloták rejtett zugaiban, míg máskor nyíltan raboltak el és tartottak fogságban uralkodókat.
A feudális anarchia korában Európa királyain túl, hazátlan hercegek, lovagrendek és szerencselovagok is megpróbálták befolyásolni az országunk sorsát.
Csák Máté ezekben az időkben vált az ellenállás szimbólumává, s vette fel a harcot az ősi jogrendért, valamint a nemzeti szabadságért az idegenekkel szemben.