A második világháború kitörésekor egyértelmű volt, hogy Magyarország sem kerülheti el a belépést, a kérdés csak az volt, hogy a németek szövetségeseként vagy megszállt országként veszünk részt a háborúban. Hazánk sorsa már a trianoni palotában megpecsételődött, amikor is több mint hárommillió honfitársunkat szakították el szülőföldjétől. NEm mentegetőzés, de bizton állíthatjuk, hogy ez az igazságtalan békediktátum állította Magyarországot kényszerpályára.
A hadban állás az ország lakosai számára nem éreztette hatását a hétköznapi életben, így a kezdeti német hadi sikerek, a frontok előretörésének hírei és a magyar honvédség részvétele a hadműveletekben nem eredményezett háborúellenes légkört a hátországban.
Azonban 1944 nyarától a szövetséges légierő gépei gyakran látott hívatlan vendégek lettek a magyar égbolton, 1944 októberétől pedig szovjet csapatok törtek be az ország területére. A hónap közepén pedig lezajlott a Tiszántúlon az alföldi páncélos csata, amely után Malinovszkij marsall 2. Ukrán Frontja birtokba vette egész Kelet-Magyarországot. Elkezdődtek az ország területét érintő tényleges és rendszeres katonai hadműveletek.
Könyvünkben ezekkel a harcokkal ismerkedhetünk meg, de röviden szót ejtünk arról is, mi vezetett oda, hogy Magyarország hadszíntérré vált.
