Ez a könyv nem csak a cunamiról szól, nem csak az iráni földrengésről. Nem csak Kambodzsáról, Vietnamról, Iránról és Sri Lankáról.
Ez a könyv a Földről szól. A segítségnyújtásról, gyerekekről, arcokról, életekről, szegénységről és gazdagságról. Az élet színeiről. Rólam. Illetve rólunk. Arról, mit tehet az ember akkor, ha szembesül a világgal úgy, ahogyan azt korábban elképzelni se tudta volna. Ez a könyv elmondja, mit láttam az árvaházakban, a földrengés után, a cunami után, milyen volt mindezt testközelből átélni, és azt, ami számomra mindebből következett.
Láttam a segítségnyújtás határait, láttam, hogy egy ponton túl nem segíthetek. Úgy éreztem, hiábavaló, amit teszek, segítségem nem valódi segítség. Meg kellett értenem, hogy a fizikai segítségnyújtás kaput nyit a valódi tartalmak felé. A segítség által közelebb léphetek a másikhoz. Hidak épülhetnek ott, ahol addig falak álltak.
