Amikor Linda Hudson végre kikerül a szigorú intézetből, félénken és mindenre rácsodálkozva szemléli a világot.
Ekkor ismeri meg Leonard atyát, s úgy érzi, benne megbízható igaz barátra talál. Lassan ébred tudatára, hogy számára többet jelent ez a kapcsolat, és bízik benne, hogy érzései nem maradnak viszonzatlanul.
Részlet a könyvből:
„Leonard atya csak lassan szedte össze magát. Amint tudatában megvilágosodott cselekedete, felugrott.
– Mit tett velem? Miért visz a bűnbe? Tudja, hogy ezt nekem nem szabad?! Én felszentelt pap vagyok! Érti?
– Szeretlek, Leonard, nagyon szeretlek! Ne küldj el magadtól, kérlek! Tudom, hogy a reverenda alatt egy férfi szíve dobog, és ez a szív értem ver, érzem! Ez pedig nem lehet bűn. Isten tudja, látja, hogy érzelmeink tiszták és igazak. Nem lehet kifogása ellene!”
