„Egy vers annyiban autentikus, amennyiben megőrzött még valamit az ősi-mágikus költészet erejéből; ezen erő a nyelvi architektúra kaleidoszkópszerűen átfejlő kristály-formáiban ébred, egy olyan alkotói jelenlét által vezérelten, mely a Teremtés szakrális játékának analogonja. Mitikus képeim és reminiszcenciáim – tudatállapotok. Ezért ne nyissanak csalóka, külső távlatokat; éppen ellenkezőleg: a sorsa elől egyre kétségbeesettebben menekülő embert varázstükrökként szembesítik Önmagával.” Orosz László Wladimir