„Az emberek egy része nem tűr el zsarnokságokat, nem képes sokáig elviselni, hogy egy-egy diktátor uralkodjon fölötte. Az az akarat, amely egész nemzeteket és/vagy országokat képes végveszélybe sodorni, nemegyszer arra ösztönöz egyeseket, hogy egy bizonyos ponton azt mondják: elég volt! Akkor a saját kezükbe veszik a sorsot, és ezzel mások százezrek, sőt milliók sorsát is. Akikről a következő lapokon szó lesz, mindahányan a magyar történelem ismert alakjai. Olyanok, akik valamilyen felsőbb hatalom ellen összeesküdtek, vagy akár fegyveresen fel is lázadtak. Nemegyszer tömegeket tudtak maguk mögé állítani, máskor meg éppen hogy csak néhányan voltak és mégis igyekeztek célt érni a lázadásaikkal. Szembefordulásuknak olykor korszakos jelentősége volt, máskor meg csak epizódok voltak-lehettek a magyarok hosszú története folyamán. Akadtak köztük igazi hősök, és akadtak elfuserált figurák, akik csak nevetségessé tették magukat és ügyüket már ha egyáltalán volt ügyük… Voltak, akik kegyetlen idegen uralom ellen lázadtak, és olyanok is, akik csak a saját érdekükben szőtték az összeesküvést. Urak és nem urak, katonák és civilek, férfiak és nők (bár ez utóbbiak érthető okokból nagyon ritkán játszottak ott jelentős szerepet). Róluk szól hát az igaz krónika.”
