A vezérkari főnök betáplálja a szuperintelligens számítógépbe a kérdést: A Szovjetunió vagy az USA fog legelőször embert küldeni a Marsra? Rövid gondolkodás után a gép kiírja a választ: „Igen”. A vezérkari főnök dühbe gurul és beüti a következő kérdést: „Igen, de ki?” Rövid gondolkodás után a számítógép kiírja a választ: „Igen, uram”.
A szerző hosszú időt töltött a mesterséges intelligencia kutatásával, és tapasztalatait röviden így összegzi: Ebben a viccben az a vicc, hogy nem vicc. A nagy hangon hirdetett „intelligens” számítógépek lépten-nyomon produkálnak ilyenfajta válaszokat. A mesterséges intelligencia kutatások jelenlegi állása nem teszi lehetővé, hogy a józan hétköznapi ész számára nyilvánvaló sületlenségeket elfogadható biztonsággal elkerüljük. Ez a könyv élvezetes olvasmány, izgalmas szellemi kaland a számítógépes szakértelemmel alig vagy egyáltalán nem rendelkezőknek. Megtudhatjuk, hogy mit várhatunk és mit nem az „intelligens” számítógéptől, és ami még izgalmasabb: saját gondolkodásunk működésének mélyebb rétegeibe nyerünk bepillantást. A szöveget nem törik meg jegyzetek, pontos szakirodalmi hivatkozások, de a tárgymutatóban ezek is megtalálhatók. Így a téma iránt mélyebben érdeklődő olvasó a szerző körmére nézhet, hogy milyen tudományos eredményekre alapozza sokszor meglepő, helyenként vitatható állításait az emberi gondolkodás nem racionális tulajdonságairól, a tudomány és az egyéb megismerési módok lehetőségeiről (a művészettől a Zen-buddhizmusig), valamint a természetes és a mesterséges intelligencia erősségeiről és korlátairól.
