A Vénusz óramutató járásával megegyező forgása naprendszerünkben egyedülálló. Az asztrológia már az ősidőkben megállapította, hogy ennek köszönhetően a bolygó energiája kifelé árad. Hatására az emberek, ahelyett, hogy elvárásokat támasztanának, figyelemmel és szeretettel fordulnak egymás felé. Az emberiség spirituális előrelépése, csak a Vénuszi-szeretet rezgésének átvételével érhető el. A Vénuszi-szeretet számos alakot ölthet. Láthatjuk tavasszal a bimbózó virágokban, egy újszülött ragyogó tekintetében. A szeretet érint meg minket, a felkelő nap vörös korongjával, egy szépséges dallammal vagy verssel, amint sorai elröpítenek bennünket lényünk sziklás dombjai fölé. Az ember csak a Naptól, a Vénusztól, s a csillagoktól tanulhat, ha valóban szeretet a mestere. Az ég megérteti velünk, hogy a szeretet nem más, mint a kozmikus lét szemeinek csillogása. Segít a látnoknak látni és láttatni, amint a szeretet fényt gyújt az emberi hétköznapok sötétségében – a Vénuszi-szeretet az a mag, amiből az élet értelme sarjad.
