„Egy nő válassza meg gondosan a boldogtalanságát. Ez az egyetlen boldogság az életben: a lehető legjobb boldogtalanságot választani.”
Moore prózája egyedülálló módon ötvözi a humort, a mély megértésből fakadó csípős gúnyt, a finom iróniát, a hősök érzéseivel való iróniától mentes azonosulást, az őszinteséget, a melankóliát és a szomorúságot. Összetéveszthetetlen, megismételhetetlen.
– Joyce Carol Oates
Amerika egyik legkedveltebb és legelismertebb novellistája nyolc mesteri történetében az idő múlásával játszik el. Kiábrándult, megtépázott, többnyire elvált vagy elhagyatott, középkorú hősei kissé értetlenül és szégyenkezve idézik meg az öregedéssel járó elkerülhetetlen szomorúságot és tragikomikus csapdákat. Egy frissen elvált férfi próbálja megőrizni a józan eszét, miközben az Egyesült Államok Irak megszállására készül. Egy washingtoni adománygyűjtő vacsorán groteszk módon elfajul egy politikai vita. Egy tanárnő előtt megjelenik nemrég elhunyt barátnőjének szelleme, és e hajmeresztő találkozó során arra kényszerül, hogy elénekelje az amerikai himnuszt. Egy feleség elbeszéli húsz éven át tartó házasságának felbomlását. Két hajdan ígéretes popzenész megtagadja minden álmát. Egy egyedülálló anya meglátogatja skizoid fiát az elmegyógyintézetben. Anya és lánya elmennek az egykori bébiszitter esküvőjére.
Pengeéles társadalomábrázolás, az amerikai köz- és magánélet abszurditásai, maró irónia, bolond szerelmek Lorrie Moore jellegzetes stílusában, amely mindig gyengéd, sohasem szentimentális, megnyugtatóan bölcs és szívszorítóan vicces.
Lorrie Moore (1957) öt novelláskötetet, három regényt és egy gyerekkönyvet publikált 1985 óta. Több mint harminc éve tanít kreatív írást különféle egyetemeken. Első kötetének mulatságos írása, a How to Become a Writer az írótanoncok egyik kedvence. Rendszeresen közöl könyvkritikát, recenziót. Köszönöm, hogy meghívtál című legújabb kötete szinte minden kritikusa szerint „briliáns”. Magyarul ez az első könyve.
