Anyu vagyok, és szeretettel átadom Neked a meséket, amiket az én anyum mondott nekem esténként. Az ő meséi viccesek voltak, de gondolkodni is tudtam rajta, és meg is beszélhettük. Anyu leült az ágyamhoz, és én elmeséltem neki, hogy mi történt velem aznap. Neki mindent el lehetett mondani, azt is, ha rosszalkodtam, mert így van ez barátok között. Aztán vártam, hogy – hipp-hopp – máris valahol máshol legyünk: az udvaron, ahol a butuska mókus keveredett éppen bajba. A jó tündérek is gyakran megjelentek, mert rengeteg dolguk volt, de akadt olyan, aki rosszalkodni szeretett. Gyerekek is szerepeltek a mesékben: mind-mind szeretni való, és fájt a szívem, ha szomorúak voltak. Mert a felnőttek néha igazságtalanok is lehetnek. Az udvaron, az erdőben is voltak okosabb és butuskább állatok. A legtöbb aranyos volt, de némelyikre nagyon megharagudtam. Mese közben én is tündér szerettem volna lenni, hogy segítsek a jóknak. Hallgasd a te anyudat, vagy apudat, amint ezeket a meséket mondja, és gondold végig, hogy ha tündér lennél, te hogy segítenél a mesék szereplőinek.
