A törvény általi megtorlás rettenetes eszközeinek és módozatainak kiötlése és alkalmazása hazánkban is jócskán megelőzte az írásbeliséget. A kínzóeszközök és kivégzési módszerek felszaporodása és egyre kegyetlenebbé válása mintegy igazolja azokat, akik a középkor mellé a sötét jelzőt társítják: ebben a korszakban oly szadista és embertelen eljárásokat alkalmaztak a törvénysértőkkel szemben, melyek puszta ismertetése is elborzasztja az embert.
Megdöbbentő, mily hosszadalmas idő kellett hozzá, hogy az elképesztően kegyetlen, véres megtorlási módozatok kikopjanak a büntetőjog eszköztárából, és helyükre humánusabbnak nevezhető eszközök lépjenek.
A megkövezés, az élve megnyúzatás, a máglyára vetés, a karóba húzás, a felnégyelés, a tizenegy lépcsőben végrehajtott kínvallatás, a spanyolcsizma és rettenetes rokonságuk szerencsére már a történelmi emlékek közé száműzettek.
A hóhérok oly gazdag eszköztára mára múzeumi látványossággá vált, valamennyi jó érzésű ember számára megnyugtató bizonyosság, hogy a magyarországi kínoztatások és kivégzések fekete kötésű, vérrel írott krónikája immáron végleg lezárult, és a soklépcsős tortúrák, lefejezések és kerékbetörések mindörökre töröl-tettek a büntetésvégrehajtás hivatalos gyakorlatából.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
