-Maga a legjobb ember, akit valaha láttam! - mondta.
A hangja ekkor hangos, bátor és határozott volt. És ekkor rátette a kezét a karomra.
- Megáldom magát!
Ahogy ezt kimondta, éreztem, hogy valósággal égetik a bőrömet az ujjai, s valami hatalmas energia árad szét a karomból az egész belsőmbe.
- Kicsoda maga...? - dadogtam összezavarodva, de ő nem válaszolt.
A kis ételcsomaggal a hóna alatt kilépett az esős utcára, és egyetlenegyszer sem nézett vissza, de heteken át éreztem azt a bizsergő langyosságot, amit az érintése és áldása okozott.-
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!