Hajósok éneke - Moldova György életmű sorozat 10. rész

Moldova György riportjainak titka, hogy írójuk legtöbbször nem riporterként keresi fel témáját. Nem formális újságírói megbízatással, nem is holmi „riporteri elhivatottságból” utazik. Ha már egy-két hónapig ült asztalánál és dolgozott – egy hivatalnok szoros munkarendjével – új muvén, belso kényszertol hajtva neki kell vágnia az országnak, s talán o maga sem tudja elore, hogy másnap segédmunkásként fog-e dolgozni valamelyik nagy építékezésen, vagy újságírói igazolvánnyal látogatja meg ugyanannak az építkezésnek a fomérnökét.Összegyujtött riportjainak kötete az 1956-os mohácsi árvíz krónikájával kezdodik, falusi és konzervgyári riportokkal, a komlói bányáról, a vidéki zálogházakról, az aszódi javítóintézetrol szóló riportokkal folytatódik, hogy – mintegy visszatérve a tizenöt év elotti színtérre – a régi mohácsi iparosok mesterségét, dunai hajósok életét bemutató, mindeddig kiadatlan riportokkal fejezodjék be.