„…mindennek és mindenkinek legalább két olvasata van. Kazovszkij világos hierarchia szerint tagolt világot állít elénk. Jóllehet a sivatag vándorának a maga alulnézetéből az a víziója, hogy e világ legfőbb hatalma a szépség, Kazovszkij, felülnézetből, egy félelmetesebb világrendet is felvázol… E rendszerben mindenki egyszerre ura valaki más sorsának és kiszolgáltatott valaki másnak, vagy puszta helyzetéből adódóan, vagy a vágyai következtében. Olyan teátrális konstrukció áll előttünk, amelynek lehetséges dinamikáját eleve fékezi a determinációk rendszere: valamilyen irányból minden egyes szereplő meg van kötve (kötözve): ezért is látunk akciók helyett kimerevített állóképeket. A lefojtott dinamikák e rendszere ugyanakkor drámai feszültséget halmoz fel.”
Első ízben találkozhat az olvasó El Kazovszkij művészetét bemutató könyvvel, forgács Éva esszéje úgy vezet el ennek a színes és látványos festészetnek a belső rétegeihez, hogy közben kulturális – és szubkulturális – összefüggéseit is felrajzolja. El Kazovszkij intenzív, vibráló jelenléte, performanszai, kiállításokról és a folyóiratokból egyaránt jól ismert képi világa régóta esedékessé tették e munka megjelenését.
