Az uralkodók minden időben igyekeztek biztosítani személyes védelmüket; ezt a célt
szolgálta testőrgárdájuk. Nemcsak bizalmi, őrző-védő feladatot jelentett ez, hanem egyben reprezentatív célokat is szolgált. Ezt jelképezte díszes, megkülönböztető egyenruhájuk is. A testőrök általában kitűnően kiképzett, fegyelmezett és harcban kitüntetett daliás legények voltak, akik büszkén viselték a Gárda jelzőt. A történelem folyamán egyes uralkodók híres alakulatokat hoztak létre: többek között a római pretoriánusokat, Napóleon öreg gárdáját vagy éppen a pápaság a svájci testőrségét. Természetesen a magyar uralkodók is rendelkeztek testőrséggel. Közülük kiemelkedik Mária Terézia magyar ifjakból alakított Magyar Nemes Testőrsége, amely Bessenyei Györgytől Kisfaludy Sándorig nemzeti irodalmunk aranykönyvébe is beírta nevét. A sokak által még napjainkban is gyalázott un. „Horthy-korszak” testőrsége volt az, amely, a nemzeti függetlenségre és a haza védelmére tett esküje mellett híven kitartva, bátran felvette a harcot a német megszállókkal, majd a Szent László Hadosztály kötelékében a szovjet felszabadítókkal. Könyvünk áttekinti e valóban elit gárda történetét az Árpád-kortól az 1945-ben leadott utolsó puskalövésig, amelyet a haza védelmében tettek. Egy elfelejtett testületre igyekszik emlékezni e munka, amelynek tagjai sok dicsőséget szereztek hazánknak. Előttük tiszteleg ez az írás.
