Az egzotikus című kötet Paul Gauguint, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakját kalandvágyó férfiként mutatja be a gyerekek számára, aki valaha maga is „kicsi Paul” volt, és gyermekéveit egy „csodaszép, napsütötte országban”, Peruban töltötte – ezzel mintegy előre megmagyarázva a különös vágyat, hogy a háta mögött hagyjon mindent, és olyan, civilizációtól távoli tájat keressen magának, amely megihleti. Pedig ebben a mindenben Bretagne és a festőtanoncok, Dél-Franciaország és Van Gogh barátsága, Párizs, a világkiállítás és a vadonatúj Eiffel-torony is benne volt. Művészete Tahitin, a Mataieában töltött idő alatt teljesedik ki. A helybéliek számára különös idegent elsősorban egy kisfiú, Jotefa szemszögéből látjuk: „amikor dolgozik, nem lát, nem hall”. A Jotefával és a helyiekkel folytatott párbeszédek a gyerekek számára is érthetően világítanak rá Gauguin művészetének lényegére: hogy a figurális jeleneteket ábrázoló képein a szintetista stílust alkalmazza, felvállaltan nyúl már létező művekhez, formákat, témákat kölcsönöz időben és térben távoli kultúrákból. A szerzők a festő Noa Noa című könyve alapján dolgoztak; a szellemes illusztrációkat Octavia Monaco készítette. (Barrus, 2008)
