A regény főhőse magas sziklaszirtek között, kanyargós úton – gyakran hóviharban vagy a kőomlástól veszélyeztetetten – viszi nap mint nap egy iskolabuszon a környékbeli gyerekeket. Sok-sok szeretettel és törődéssel veszi gondolatban körbe a rábízott kisiskolásokat, miközben végigkövethetjük a saját életének legfontosabb pillanatait: gyermekkorát, kapcsolatát testvérével és szüleivel, ébredező szexualitását és a másik nemhez való viszonyát, egy – az egész életét meghatározó – műtétig vezető útját. Ismerős számára ez a táj, minden szegletét és barlangját ismeri, az emberek is ismerősek, mintha mindig is itt élt volna. Vagy az nem ő volt? Vagy akkor más volt? Pedig itt találja meg élete nagy szerelmét, és itt derül fény az ő legmélyebb, legintimebb titkára is.
A regény lapjairól egy csodálatos táj elevenedik meg, leírását olvasva szinte magunk előtt látjuk a színek, a formák és az illatok végtelen szépségét. Mélyen humánus vallomás egy sokak számára ismeretlen, de ettől még köztünk élő életformára, mely méltán kapta 2009-ben az Európai Unió Irodalmi díját.
A díjat évente ítélik oda, melyet az Európai Unió Kultúra programja, az Európai Könyvkereskedők Szövetségéből (European Booksellers Federation), az Európai Írók Kongresszusából (European Writers Congress) és az Európai Könyvkiadók Szövetségéből (Federation of European Book Publishers) álló konzorcium társfinanszíroz.
A díj célja, hogy reflektorfénybe állítsa az európai kortárs irodalom eredetiségét, bemutassa az Unióba tartozó nemzetek kulturális sokszínűségét, hogy fellendítse az irodalmi művek terjedését szerte Európában, és hogy növelje az érdeklődést a külföldi szerzők művei iránt.
