A születéstől a halálig a legtöbb ember élete egy folyó hol nyugodt, hol viharos áramlásához hasonlít. Még az olyan monumentális regények is, mint a Háború és béke, ugyanazon a síkon mozognak. Könyvemben három részre osztottam az életemet. Nem volt nehéz dolgom, sorsom pontosan megszabta az egyes részek közti határokat. 1930–1956 a pályakezdés. 1956–1972 a vándorévek, a hontalan hétfők, a kegyeletlen keddek, a szertelen szerdák, a csalóka csütörtökök, a pénztelen péntekek, a szomorú szombatok, a virágtalan vasárnapok. 1972–2003 az újrakezdés, a második nekifutás.
Záray Márta és Vámosi János mind a három korszakomat végigkísérték, így váltak a legfontosabb útitársakká. Ez az írás nem a magyar tánczene története, csak az én szerepemet kívántam összegezni benne. Remélem, hogy ezt a feladatot sikerült szórakoztató módon megoldanom.
