Az arany története a spanyolországi barlangok leletanyagai alapján legalább 40 ezer éve, vagyis a homo sapiens sapiens megjelenésével kezdődött. A megmunkálása immár 6 ezer éve tart. Az azóta kitermelt körülbelül 125 ezer tonna arany kilencven százalékát 1848 után bányászták. Az utóbbi 20 évben az Egyesült Államokban tizenkétszeresére emelkedett a kitermelése.
Az arany a természetben rendszerint színállapotban található. Az aranytartalmú kőzetek szétmállása folytán kiszabaduló aranypor, esetleg rög a folyók homokjába kerül, és a nagy sűrűségénél fogva leülepszik. Sok helyen innen mossák ki.
A tengervízben ugyancsak kimutatható. Kitermelésére még nincs gazdaságos műszaki megoldás. A bányaarany kitermelése már akkor kifizetődik, ha a kőzet tonnánként 5 gramm aranyat tartalmaz.
A történelmi és a mai Magyarország területén az ókor óta ismeretesek aranylelőhelyek. Az első írásos adat Hérodotosztól származik, aki a Maros mentén élt agatiriszekről említi, hogy aranyat bányásznak, írásos emlékek szerint Pannónia földjén a mai Mosonmagyaróvár és Győr közötti Duna-szakaszon rabszolgákkal évente mintegy 800 kilogramm fövenyaranyat mostak. A két leghíresebb aranyláz Amerikában tört ki. Az első Kaliforniában, a számunkra oly emlékezetes 1848. évben, a második pedig 1897-ben, Alaszkában. Mindkettő egész embertömegeket mozgósított, a könnyű meggazdagodás, amelyben reménykedtek, azonban csak álom maradt, míg az aranyásás embertelen munkájába sokan belepusztultak. Mivel az arany unciánkénti ára 1980-ra 850 dollárra emelkedett, újabb és újabb bányákat nyitottak Dél-Afrikában, Kanadában, Ontarióban, Kaliforniában, Ausztráliában, Alaszkában és új országok is bekapcsolódtak a bányászatba: Kína, Új-Guinea, Fülöp-szigetek, Brazília, Peru, Chile, Zaire és Zimbabwe. Az ezredforduló előtt csak a Sierra Nevada folyóiban megközelítőleg egymillió ember kutatott arany után; többen, mint a két nagy aranyláz idején…
Vágyaink csillogó tárgya tehát egyáltalán nem veszített jelentőségéből és népszerűségéből az elmúlt évezredek során…
