A hetvenes évek közepe, Budapest. Eva és Douglas házassága épp most hull darabokra. Eva a múltjával birkózik: a háború utáni Magyarországon született, ahonnan gyerekként Új-Zélandra emigráltak. Ott, idegen földön nőtt föl, ahol szüleit örökké kísértette a háború, a kivégzések, a vasfüggöny mögötti élet. Ő pedig próbált megküzdeni ezzel a nyomasztó örökséggel, és a kulturális különbségek ellenére a lehető legtökéletesebben beilleszkedni, asszimilálódni, felejteni. Ann Beaglehole rendkívül élesen, ám humorral meséli Eva történetét – a szerelem, a család, az eltéphetetlen kötődések meséjét. Melyben a gyerekek – míg a felnőttek múltjuk kísérteteivel küzdenek – megpróbálnak beilleszkedni új hazájuk ragyogó, tágas, szabad világába. A regény a bevándorlók könyve is egyben, a múlt partjaitól való elsodródásé, annak reménye nélkül, hogy a jövőben valahol biztonságos kikötő vár az utazóra.
