„Egyszer volt, hol nem volt. Isten előtt semmi sem volt.” – így kezdődnek a mesék A virágok vére című regényben, amelyek átszövik, kiszínezik és árnyalják a 17. századi Iránban játszódó történetet és megkönnyítik egy tizennégy éves lány felnőtté válását. Mintha Az ezeregy éjszaka meséi folytatódnának, úgy válik hátterévé a mese a valóságnak és a valóság a mesének. A fiatal lány éppen férjhez menés előtt áll, amikor szeretett apjának halála miatt hozomány nélkül marad. Kénytelen elhagyni faluját és anyjával Iszfahánba indul apja féltestvéréhez. A gazdag nagybácsi, aki szőnyegtervező a legendás Nagy Abbász sah udvarában, felkarolja a szegény rokonokat. Szolgálóként bánik velük, mégis ő bátorítja a lányt, hogy tanulja ki a mesterséget. A lány tehetséges szőnyegtervezőnek bizonyul, bár a férfiak uralta szakmában nincs sok esélye az érvényesülésre. Titkos házasságra kényszerül, ami idővel választás elé állítja: vagy lemond emberi méltóságáról, vagy mindent kockára téve követi lelkének belső hangját és a saját lábára áll… A regény a csodálatos perzsaszőnyegek világába kalauzol el bennünket – megismerjük készítésüket, történetüket, időtlen mintáik jelentőségét és üzenetét, csillogó színeik forrását.
