A szerző remek képanyag kísertében részletesen az olvasó elé tárja a szecesszió üstökösként felívelő pályáját, rövid életű tündöklését és hanyatlását. E sokszínű mozgalom fiatal művészek és formatervezők lázadásaként indult a 19. század közepének fojtogató hagyománytisztelete, a múlt művészeti formáinak fantáziátlan ismétlése és másolása ellen. Az „új művészet” először 1895 körül jelentkezett az építészetben, a bútor- és üvegművességben, majd az összes többi alkalmazott művészet területén. Meghódította egész Európát – minden országban más-más néven –, sőt az Egyesült Államokat is. Napja csak az első világháború után áldozott le, az 1960-as években a műgyűjtők ismét felfedezték páratlanul szép alkotásait, s azok máig keresettek. A szerző élvezetes összefoglalójában bemutatja a szecesszió legkiemelkedőbb egyéniségeit – Hortát, van de Veldét, Gallét, Muchát, Lalique-ot, Tiffanyt és másokat — és munkásságuk művészeti, gazdasági és társadalmi hátterét.
